A Berlinger család története

A tolna megyei Hőgyészre az 1722-1746 között telepítettek be német ajkú kézműves lakosságot, mint a környéken a legtöbb helyre a török uralom után kihalt területekre. A telepesek a Dunán kisebb hajókkal, tutajokkal érkeztek, az első csoport, amely 12 családból állt, 1722-ben érkezett meg, hajójuk makettját Hőgyész központjában kiállították.

A betelepítést Claudius Florimundus Mercy gróf, a Hőgyészi Uradalom egykori tulajdonosa kezdeményezte és ennek következtében Hőgyész lakossága túlnyomó többségben német nemzetiségi lett. A Berlinger család az 1736-ban  érkezett Magyarországra és a török által feldúlt falu újjáépítésében részt vállalt. Az első fennmaradt dokumentumokban a kiejtés szerinti Perlinger név szerepelt, majd az 1800-as évek végén már Berlinger családnév került a könyvekbe.

1946: a magyarországi németek kényszer-kitelepítésének kezdete. A kitelepítettek száma nyugatnémet adatok szerint 170.000, magyar adatok szerint 185.000-200.000. A legfőbb felvevő tartományok Baden-Württemberg, Bajorország és Hessen voltak, ahol máig a legtöbb magyarországi német él. Hőgyészről 618 sváb nemzetiségi családot telepítették ki, főként Nürnberg környékére (Erlangen, Veitsbronn). A Berlinger család nagy része is a kitelepítés áldozata lett. Édesapám a szüleivel a padláson elbújva vészelte át ezeket a szörnyű napokat, így sikerült Hőgyészen maradniuk. Április 10-én kezdődött az áttelepítés, a magyar minisztertanács szeptember 24-én kiadott 4248/1949 sz. törvényével végül befejezettnek nyilvánította a magyarországi németek kitelepítését.